októberi vérnapok, 1849. okt.: a komáromi vár 1849. X. 2-i föladását követő megtorlássorozat. - Az utolsó őrhely elestével megkezdődött a császári bosszúállás: X. 6: Pesten az →Újépületben Batthyány Lajos min-elnököt, X. 20: Abancourt Károlyt (1811-49), Dembinski segédtisztjét, Peter Giron (1798-1849) ném. gyárost, h. ezr-t, a ném. légió vez-jét (Windischgrätzet végeztette ki), Perényi Zsigmond br-t (1783-1849) a felsőház másodelnökét, a trónfosztás kihirdetőjét, Miecislaw Woronieczki hg-et (1825-49), h. ezr-t, a lengy. légió szervezőjét, Fekete Imre (32 é.) kóspallagi ügyvédet (gerillacsapat szervezéséért), X. 8: Gorzetzky Lászlót (45 é.), a mezőhegyesi méntelep r.k. lelkészét J. J. Haynau (1786-1853) végeztette ki. X. 10: Csányi László közlekedési min-t, Jeszenák János br-t (1800-49), Nyitra vm. főispánját (a pánszláv rablók kétszeri kiveréséért), X. 24: Csernus Emánuel (1808-49) pénzügymin. tanácsost (Csernátony Lajos helyett), X. 25: Kazinczy Lajos (1820-49) tábornokot, a 14. aradi vt-t (aki elhitte, hogy megadás esetén rangjával átléphet a cári seregbe) végezték ki. X. 26: cs. rendelettel fölfüggesztették a kivégzéseket, melynek eredményeként a továbbiakat a sajtó nem tudathatta a közvéleménnyel. - Horváth Mihály (27 kivégzett nevét ismerte), a Pester Zeitung szerint 1849 végéig 240 főt ítéltek halálra, 35 főt ki is végeztek, Vörös Antal 1765 haditörvényszéki ítéletet kutatott ki, ezekből Mo-on 897 történt, Beksics Gusztáv szerint 500 halálos ítéletből 114-et hajtottak végre, Ürmössy Lajos 97 kivégzett erdélyi hazafit említett. Busbach Péter 1046-ra becsülte a hadbíróságokon elítéltek számát, az ezekből eredetileg halálra ítélt 573 főből 362 főt kegyelemből várfogságra ítéltek. Kacziány Géza (a komáromi vár föladása előtt csak Pozsonyban 13 főt végeztek ki) 100 m. vt. közé sorolta az 1850-es években kivégzetteket is. A kolozsvári 1848/49. Történelmi Lapok 1892. X-i száma az aradi haditörvényszéken elítélt 607 fő nevét közölte. 1849. X. 30: nem hivatalosan közzétették, hogy az uralkodó megszüntette a halálos ítéletek végrehajtását, a XI. elején hirdetett „teljes megkegyelmezés” ill. szabadon engedés csak a kisebb jelentőségű vétkekre, az egy évnél kisebb büntetésekre vonatkozott; egyidejűleg megkezdték az elítéltek főként ausztriai börtönökbe szállítását. Az elfogott honvédeket és tiszteket (kb. 40-50 ezer fő) közlegényként besorozták az osztr. hadseregbe. 88

Beksics Gusztáv: Ferenc József kora. Bp., 1898. - Ürmössy Lajos: 17 év Erdély történetéből. 1849. VII. 19-től - 1866. IV. 17-ig. Kolozsvár, 1887. I:23. - Barsi József: Utazás ismeretlen állomás felé. Bp., é.n.:202. (Olcsó kvtár 278.) - Busbach Péter: Egy viharos emberöltő. Korrajz. 1-2. köt. Bp., 1897-98. - Kacziány 1906. - Berzeviczy I:131. - Küzdelem, bukás, megtorlás. Emlékiratok, naplók az 1848/49-es forr. és szabharc végnapjairól. 1-2. köt. Vál., szerk., előszó, bev. és jegyzetek Tóth Gyula. Bp., 1978. (Magyar századok)